Térdfájdalom és porckopás – vajon érdemes az ízületbe injekciót adni?

A térdfájdalommal és a térdízületi kopással napjainkban számos kutatás foglalkozik, egyrészt azért, mert a pácienseknek komoly problémát okoz a fájdalom, az ízületi merevség és a csökkent életminőség, másrészt mert a betegállományban töltött idő is jelentős gazdasági terhet jelent a társadalom számára.

Az utóbbi években ha valaki térdfájdalom miatt orvoshoz fordult, akkor a kezelés megszokott részeként különböző képalkotó eljárásokkal (rtg, CT, MRI) felvételt készítettek a térdízületéről. Ezt követően a szakember chondroprotektív szert (ez biztosítja a porc megfelelő tápanyagellátását), valamint NSAID (nem szteroid gyulladáscsökkentő) szedését javasolta. Amennyiben a tünetek nem javultak kellőképpen, és a panaszok továbbra is fennálltak, a következő – műtéti előtti – lépés a térdbe adott hialuronsav injekció volt. Mivel a térd fájdalomnak számos oka lehet, pusztán a képalkotó vizsgálatok alapján nem szabad diagnosztizálni és a térdbe adott  izületbe injekciót adni, sokkal inkább tanácsos megkeresni a probléma okát.

Az ízületeknek “olajozottan” kell működniük

Az ízületnek a zavartalan működés érdekében “kenésre” van szüksége, amit az ízületi folyadék biztosít. Az ízületi folyadék az, ami táplálja, és karbantartja a porcot, segíti a mozgást. A mozgásszegény életmód hatására azonban lényegesen kevesebb ízületi folyadék termelődik, aminek eredményeképpen az ízületi rés beszűkül, és meszes felrakódások jöhetnek létre. Az ízületi felszínek emiatt kedvezőtlenül súrlódnak egymáson, kóros elváltozásokat létrehozva a porc felszínén. Kialakul a gyulladás és a fájdalom, aminek a mérséklésére az ortopéd sebészek és a sportorvosok mesterséges “kenőanyag” befecskendezését javasolják a térdbe (vagy más gyulladt ízületbe).

A hialuron injekció beadása ezen elv alapján jó ötlet lenne, – hiszen az ízületek kenését valóban a hialuron biztosítja – viszont a gyakorlatban mégsem működik.

Egy 2012-ben publikált szakmai cikkben a kutatók közel 90 korábbi vizsgálatot tekintettek át és arra a megállapításra jutottak, hogy ez a fajta kezelés kis- és klinikailag irreleváns eredményt jelent, valamint nemkívánatos következmények fokozott kockázatával jár. Egy másik, 2015-ben megjelent szakmai cikk szerzői azt az eredményt találták, hogy nincs jelentős különbség a placebo és hialuron injekciót kapott páciensek utánkövetése során. Egy 2022-es kutatás pedig egyértelműen negatív eredményt mutatott a térdízületi viszkoszupplementáció hatásosságáról a placebo kutatásokhoz képest.

Mik a térdkopás tünetei?

Ma már a friss kutatások alapján tudjuk, hogy a fájdalom és porckopás mértéke között nincs mindig összefüggés. Korábban még úgy gondoltuk, hogy a tünetek főként attól függnek, hogy milyen erős a kopás nagysága. A térdízületi kopásnak (osteoarthritis), négy stádiuma van:

  • Enyhe térdízületi kopás esetében a porc kissé megduzzad, némi kopás látható. A szinoviális folyadék mennyisége, ami a csontok közötti súrlódást hivatott csökkenteni, elkezd megnövekedni annak érdekében, hogy kompenzálja a duzzadt porcot. A betegek jellemzően még nem érzékelnek fájdalmat ebben a stádiumban.
  • Mérsékelt térdízületi kopás során a térdporc elkezd kopni, a csontok közötti tér csökken, ami már fájdalmat és a diszkomfortot generál, főleg mozgás után.
  • Súlyos térdízületi kopás esetében a porc további jelentős kopást szenved, a csontok közötti tér jelentősen lecsökken, ami nagyobb fájdalommal és diszkomfort érzéssel társul. A mindennapi tevékenységek korlátozottabbá válnak, nehézkes lesz a sétálás vagy a lépcsőn való mozgás.
  • Végstádium térdízületi kopás, a legrosszabb fázis, a porc teljesen elkopik, aminek következtében a csontok közvetlenül súrlódnak egymással, ez súlyos fájdalmat és mozgáskorlátozottságot okoz.

A térdfájdalomnak számos olyan oka is lehet, amit a testünk más pontjai okoznak

A sebészek előszeretettel emlegetik a “Csípő a térdbe lő” elnevezéssel azt a jelenséget, amikor a csípőízület problémája térd fájdalomban nyilvánul meg. Egy 2017-ben publikált szakmai cikkben olyan térdfájdalomról beszámoló pácienseket vizsgáltak, akiknél végül az elsődleges diagnózis a csípőízületi probléma lett. Közülük többen voltak olyanok, akik a térd panaszuk miatt térdízületi protézist is kaptak, de a fájdalmuk ennek ellenére nem csökkent. Az esetek jelentős részében viszont a térd fájdalma a csípőízület műtéti kezelése után elmúlt.

Számos boka probléma is okozhat térdfájdalmat: korábbi törés, műtét vagy akár egy nem jól gyógyult ficam is magyarázhatja a szűnni nem akaró problémát. Ahogy a különböző gerinc panaszok, a derékfájdalom is képes térdbe sugárzó fájdalmat okozni. A femorális ideg igen megtévesztő fájdalmat okozhat a térdízület környékén, anélkül is, hogy az ideg mentén a páciens bármi más szubjektív panaszt észlelne.

Az is meglehetősen gyakori, hogy a térdízületi fájdalmat nem mozgásszervi kórkép okozza, hanem egy belsőszervi elváltozásokra vezethető vissza. A vizsgálatok során a térdfájdalmak esetében gyakran merülnek fel különböző nőgyógyászati problémák a panaszok hátterében. Ilyenkor a kezelést nem a térdizületnél kell elvégeznünk, hanem a probléma eredeti kiváltó okára kell hatást gyakorolnunk.

Hogyan történik a térdkopás kezelése?

Mivel mi a holisztikus megközelítésben hiszünk, ezért az egész embert vizsgáljuk – ugyanis egy alapos állapotfelmérés szükséges ahhoz, hogy a páciens életútja, kortörténete és a fizikális tesztek alapján felismerjük, hogy miért is nem működik kiegyensúlyozottan a térde.

A placebó hatásban még mindig bízhatunk. „Placebohoz képest csekély hatást vált ki” – olvasható a Journal of the American Medical Association folyóírat 2003-as összefoglalójában a viszkoszupplementációról. Ezt az állítást, alátámasztotta egy nagyobb, 2012-es kutatás is, míg egy 2022-es vizsgálat kifejezetten negatív eredményt mutatott ki a viszkoszupplementáció hatékonyságáról.

A térdműtétek sem mindig hoztak megfelelő eredményt

A térdízület kezelésével kapcsolatban az ortopédiai műtétek eredményességét vizsgálták, amelyek a 2000-es évektől kezdve megdöbbentően haszontalannak bizonyultak. Ilyen volt többek között a részeges menisectomia is, ami a térdízületben található gyűrűporcnak – a szakadt/ kopott résznek – az eltávolítását és a térdízület „kitisztítását” jelentette. Amellett, hogy ezek a típusú eljárások klinikailag haszontalannak bizonyultak, mint minden műtét kockázattal is jártak.

2013-ban Sihvonen és munkatársai publikálták azt a cikket, amelyben az artroszkópos térdműtét (meniscus szakadás) és a placebo műtét eredményeit hasonlították össze. 146 pácienst vizsgáltak két csoportban 2 éves utánkövetéssel. A vizsgálat eredményeként azt kapták, hogy nincs különbség az elsődleges eredménymutatóknál, mind a két csoportnál javulást figyeltek meg.

2002-ből származik az a mára már híressé vált kutatás, amiben nagyon látványos placebo hatást mutattak ki: az ízületi kopás okozta fájdalmaktól szenvedő betegek állapota nagyon jól javult attól függetlenül, hogy valódi műtéti beavatkozáson – artroszkópos valódi műtéten – vagy látszat műtéten estek át.

A placebo hatás ezen különösen látványos példája is arra utal, hogy a hit még egy „mechanikai” térdproblémára is hatást gyakorolhat. A vizsgálatból levonható következtetés az, hogy a térdben lévő állapotok valószínűleg közel sem olyan fontosak, mint gondolnánk, illetve, hogy a műtétek és az injekciók is sokkal kevésbé tudnak bizonyítékon alapulni, mint ahogy feltételezzük.

Számos kutatás támasztja alá azt a megállapítást, miszerint egy gyógyszernél nagyobb placebo hatása van az injekciónak, de a műtét váltja ki a legnagyobb hatást, még akkor is, ha a bőr metszésén és összevarrásán kívül a sebész semmi mást nem csinál. Mostmár csak egy kérdés maradt: vajon etikus egy olyan kezelési eljárást használni, amelyik rendkívül drága és hatékonysága jócskán megkérdőjelezhető?

Összefoglalva az eddigieket

Egyre elterjedtebb, hogy térdfájdalom esetén, a kezelőorvos injekciót javasol, arra hivatkozva, hogy hiányzik a „kenőanyag”. Az elmúlt évtizedekben több olyan kutatás született, ahol vizsgálták a térdízületbe adott injekciók hatékonyságát. Számos tanulmányban a vizsgált pácienseket két csoportra osztották: az egyik csoport hialuronsavas – azaz gyógyszeres injekciót -, míg a másik csoport sós vizes – azaz placebó injekciót kapott.

Utánkövetéses vizsgálatokkal megfigyelték a páciens által megélt (szubjektív)változásokat (fájdalom erőssége, életminőség, funkció), és az objektív tesztekkel (mozgásterjedelem, izomerő) kimutatható különbségeket.

A legfrissebb szakirodalmi adatok alapján megállapítható, hogy a térdbe adott gyógyszeres injekciókat nem találták hatásosnak a placebo vizsgálatokhoz képest, hiszen mind a két csoport eredményei javultak. Emiatt csak egyet javasolhatunk: keressük kitartóan a probléma igazi kiváltó okát, mert, ha csak a tüneti kezeléseket vesszük igénybe, attól nem várható tartós javulás.

forrás: sherlockrehab.hu